Ez egy gyönyörű video, ami mindent elmond helyettem a kitartásról, bátorságról. Soha sem késő elkezdeni. Tudnod kell, hogy mit kérsz az élettől, és ragaszkodni hozzá, mindent megtenni, hogy megkaphasd, és nem csak anyagi dolgokra gondolok.
Biztosan ismeritek a közmondást: Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten. Mindig gondolj arra, hogy ami életedben bekövetkezik, azt mindet Te teremted folyamatosan, a jót és a rosszat is.
Az ember alkotta világban minden egyes tárgy először gondolatként, elképzelésként jelent meg valakinek a fejében, mielőtt a valóságban megalkották volna.
Írd le a céljaidat és készíts terveket ezek megvalósítására, és minden áldott nap tégy valamit az elérésükért.
Ha megvan a cél, akkor jöhet a tervezés.
Négy terület az életedben, ahol fel kell mérned, hogy most éppen hol tartasz, milyen dolgokat kell megváltoztatnod, hogy közelebb kerülhess, majd elérd a célodat.
Mielőtt ezt megtennéd, át kell tekintened értékeidet, hiedelmeidet. Meg kell fogalmaznod mi az, amit fontosnak tekintesz.
Szerinted mi a küldetésed és milyen a jövőképed ezzel kapcsolatosan?
Ha ez megvan, akkor igyekezz a választott terület szakértőjévé válni.
Fontos még, hogy cselekvési terved legyen határidőkkel, ami alapján mérni tudod a haladásod is.
Naponta vizualizáld, tekintsd át a céljaidat.
Kezdd el még ma, és soha ne add fel.
Aki meghatározza a céljait, az előtt rögtön felszáll a köd és egy irányba tudja állítani az energiáit, képességeit.
Összefoglalva:
A pohár félig tele van, ragadd meg a lehetőségeket, akár a hibásakat is, folyamatosan cselekedj, ismerd meg, hogy vannak csúcsok és hullámvölgyek is.
Az adottságaidat kihasználva, több féle képességet sajátíts el, és találd meg azt a tevékenységet, amit szeretsz csinálni, de egyben jövedelmező is.
Volt egyszer egy babszem, az egyszerűség kedvéért legyen az a kicsike fehér babszem.
Élt, éldegélt a többi babszem testvérével a babhüvelyben, de egy résen mindig azért ki-ki kandikált. Látta maga körül a csodás világot, az életerős, méregzöld növényeket, amint a napfény felé nyújtóznak.
Nagyon szeretett volna kijutni ebből a zárt világból, és gyakran ábrándozott róla, hogy milyen jó lenne szabadon élvezni a napsütést, a langyos tavaszi esőt, és talán még babszem gyerekeket is nevelhetne .
Állandóan mocorgott, szűk volt már neki a hely, míg egyszer annyira kinyílt a rés a babhüvelyen, hogy kipottyant a földre. Körülnézett gyorsan, és nagyon tetszett neki az a világ, amit látott, de még nem tudta hogyan lesz őbelőle is növény. Arra jött a gazda, aki nem vette észre és a földbe taposta.
Most már gondolkodhatott a sötét földben az álmain, néha kapott egy kis langyos esőt, amitől megduzzadt, de még mindig nem tudta, hogyan tovább. Az álom csírája azonban megjelent rajta a valóságban is, nyújtózott minden nappal egy kicsit tovább a fény felé.
És láss csodát egyszer csak kidugta fejét a földből, és most már mindent látott, amiről eddig csak álmodozott.
Szerinted ez a babszem tudta-e, hogy mivé kell lennie? A hogyant aztán végképp nem tudhatta.
Ott volt benne azonban a teremtés információja, ami mindenben benne van a világon, még az emberben is.
Majd amikor már szűknek érzed a világod, megteremtheted az álmaid világát, de ahhoz bizony sokat kell mozgolódni.
Még azért egy kicsit beszéljünk erről az álomról.
Ezt most találtam, ide nagyon passzol:
Azt gondolom, ha napközben az álmaink megvalósításáért, mindig csak apró lépéseket, de azt rendszeresen megtesszük, nem fenyeget éjjel az álmatlanság.
Egy nap 24 órából áll, ami úgy is hamar eltelik, ha egy tapodtat sem haladtunk előre céljaink felé.
Tervezzünk, de legfőképpen cselekedjünk.
Üdvözöllek Kedves Olvasóm!
